Evezősök a tengeren túl – Kalmár Áron

Miről szól az 'Evezősök a tengeren túl’ sorozatunk?

Az amerikai egyetemi evezés világa sokak számára izgalmas és vonzó, de kevesen láthatják belülről, milyen is valójában ott élni, tanulni és sportolni egyszerre. Sorozatunkban magyar evezősöket kérdezünk, akik jelenleg valamelyik amerikai egyetemen tanulnak és versenyeznek.

Mesélnek nekünk a felvételi folyamatról, az első benyomásokról, a kinti edzéskultúráról és a mindennapokról – mindenről, ami különbözik az itthon megszokottól. Célunk, hogy közelebb hozzuk az amerikai egyetemek világát a hazai evezős közösséghez, és inspirációt adjunk mindazoknak, akik hasonló útra készülnek.

A cikksorozatunk következő vendége Kalmár Áron, a Szolnoki Sportcentrum-Sportiskola evezőse.

- Melyik egyetemre, milyen szakra jársz? Mikor kezdted a képzést? 

A Dartmouth College-ra járok, ami New Hampshire államban helyezkedik el, fent az északi határnál. Most kezdtem el a második évemet az egyetemen. Amerikában a jelentkezéskor nem kell szakot választani, csak a második évben kell elhatározni, hogy milyen irányba szeretnél specializálódni. Egyelõre én úgy gondolom, hogy antropológiával szeretnék foglalkozni, azon belül is a bioantropológiával. 

-Milyenek a hétköznapok, edzésmennyiség, terhelés, mikor tudsz időt fordítani a tanulmányokra? 

A napjaim eléggé hasonlóak. Reggel 6:15 felé kelek, 7-tól edzés a hajóházban, ami õsszel és tavasszal mindig evezés. Reggel szkiffben szoktunk edzeni, ami kifejezetten más a többi egyetemi programhoz képest, de annál hatásosabb. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hajóház a campustól egy 5 perc sétára van, így a közlekedés nagyon egyszerű.  9 óra felé végzek az első edzéssel, utána egy gyors reggeli a csapattársakkal. 10 órától kezdődnek az óráim, és 3-kor fejeződnek be. A mi egyetemünkön negyedévek vannak félévek helyett, amik 10 hétig tartanak. Ebben a 10 hétben 3 tantárgyunk van, 7-8 órával egy héten. Órák után újra edzés 4-tól, ami szintén evezés. Fél 7 után végzek az edzéssel, utána vacsora, majd egy rövid tanulás, és fél 9 felé alvás. Heti ötször van napi 2 edzésünk, a többi nap az, amikor időm marad kikapcsolódni, esetleg többet tanulni. Minden tekintetben segítik az egyetemi létet is, legyen szó tanulásról vagy időbeosztásról. 

- Miben érzel különbséget az otthoni környezettel, felkészüléssel, erőforrásokkal kapcsolatban?

Hatalmas különbségek vannak az edzés terén az otthoni környezethez képest. Az első a csapat létszáma. Otthon hozzá voltam szokva, hogy maximum 10 ember edz együtt, míg kint majdnem 50-en vagyunk, ami hatalmas dinamikát ad az egész edzésnek. A hozzáállásban is szintén hatalmas különbség van, ami egyszerre a legfontosabb is. Mindenkinek egy célja van, gyorsabbá tenni a hajót. Ezt nagyon magas szintű koncentrációval és motivációval visszük véghez. A konzisztencia más szintet képvisel egyaránt. Nincs olyan, hogy valaki kihagy egy edzést, mert fáradt vagy nincs kedve edzeni. Ilyet még elképzelni is lehetetlen. 

- Mennyire érzed profinak a kinti felkészülést, hogyan hat ez a teljesítményedre, fejlődési görbédre (pl. ergo tesztek)? 

Az egész felkészülés rettentően profi, ez támogatva van erőforrásokkal is. Minden, amire szükségünk van rendelkezésünkre áll. Összesen 3 edző van jelen az edzéseken, rajtuk kívül még dolgozunk dietetikussal, erőnléti edzővel, fizioterapeautával. Évi 2 edzőtábor van, egy december elején, egy pedig március közepén. A második tábor után kezdődnek a versenyek. Tavasszal általában 6 versenyünk van, ami azt jelenti, hogy majdnem minden hétvégén versenyzünk. Ez a szintű edzői figyelem, támogatás szerencsére a teljesítményben is meglátszik. Erőnlétben és technikailag is rengeteget fejlődtem ebben a másfél évben.  

-Mik a tervek a jövővel kapcsolatban, hol szeretnél élni, mivel foglalkoznál?

Terveim a jövővel kapcsolatban homályosak, nincsen még semmi konkrét. Szeretnék továbbra is fejlődni evezésben, és kijutni az olimpiára. Munka terén remélhetőleg egy borostyánligás diplomával lesznek lehetőségeim, azt csinálni, amit szeretnék. Jelen pillanatban azt, mondanám, hogy kutatásokat szeretnék elvégezni az egyetem után. 

-Legfontosabb tanulság, amit már most elhoztál magaddal?

A helyedért keményen kell dolgozni mindig, nem szabad soha félgőzzel csinálni semmit, minden lehetőséget meg kell ragadni. Egy másik fontos tanulság az emberek hozzáállása az élethez. Mindenki nagyon pozitívan gondolkodik, mindenki próbál a másiknak segíteni, ahogy csak tud. 

- És végezetül: hogy nézett ki a felvételi folyamat, nehéz volt a bekerülés? 

A felvételi folyamat számomra egészen egyszerű volt. Szerencsére az egész folyamat során volt egy “mentorom”, Mackovic Martin, aki segített mindenben, és nem tudnám neki elégszer megköszönni neki a támogatást, ami lehetővé tette a kijutást (Martinnal korábban a témában szintén jelent meg egy 2 részes összefoglaló, melyet itt olvashattok - a szerk.) . Több edzővel is találkoztam a 2023-as világbajnokságon, ami eredményeképpen másfél hónappal később már Amerikában voltam 3 egyetemet megnézni. A látogatás után egyértelművé vált, hogy a Dartmouthon szeretném folytatni a tanulmányaimat. A bejutáshoz szükségem volt egy jó bizonyítványra és egy angol tesztre. Ezek után már csak papírmunka volt az egész folyamat. Összességében, a sport- és tanulmányi eredményeimmel a kijutás még könnyebb volt, mint egy magyar egyetemre.